A technikusok megvitatják a nátrium-cianid szerepét az aranykivonásban

Először is, a nátrium- cianidos aranykivonás , más néven cianid-kioldás, egy régóta bevált eljárás. Jelenleg a világ aranytermelésének közel 30%-át ezzel a módszerrel nyerik ki, ami széles körű alkalmazását jelzi.

Előnyök: Alacsony költség és hatékony kioldódás.

Hátrányok: Környezetvédelmi problémák.

Valójában a hagyományos cianidos medencés kilúgozási eljárás már régóta szerepel a kiküszöbölés érdekében. Manapság a legtöbb módszer ciánhalmos vagy in situ kilúgozást foglal magában, de ezek is fokozatosan megszűnnek, mivel jelenleg nincs jobb technológia a pótlásukra.

A nátrium-cianid erősen mérgező, ezért használata előtt és után szigorú kezelésre és ellenőrzésre van szükség.

Hadd foglaljam össze az ásványfeldolgozás (vagy dúsítás) folyamatát. Ez a téma a nagyközönség számára távolinak tűnhet, mivel sokan nincsenek tisztában azzal, hogy az ércbányászat után az ásványfeldolgozási szakaszon kell átmennie. Az átlagember szemében a vasércet egyszerűen bányászják, majd közvetlenül vasba olvasztják, igaz? Ez az elképzelés azonban teljesen helytelen. A legtöbb érc jellemzően alacsony minőségű, és sok szennyeződést tartalmaz, így alkalmatlan a közvetlen olvasztásra. Ezenkívül a túl sok szennyeződés megnehezíti az olvasztási folyamatot, növeli a költségeket és rossz minőségű termékeket eredményez. Ezért van egy szükséges ásványfeldolgozási lépés a bányászat és az olvasztás között.

Például, ha 40%-os vastartalmú (minőségű) vasércet bányásznak, akkor a közvetlen olvasztás káros szennyeződésekhez, például foszforhoz vezethet, ami a keletkező acélt törékennyé teszi. Mit lehet tenni? Az érc feldolgozásával a vastartalom 60%-ra növelhető olyan módszerekkel, mint a gravitációs elválasztás, a mágneses elválasztás és az őrlés, ami 60%-os minőségű vaskoncentrátumot eredményez. Ebből a vaskoncentrátumból jelentős mennyiségű szennyeződést távolítottak el, és közvetlenül felhasználható olvasztásra.

Hasonlóképpen, az olyan ércek, mint az ólom, a cink, a réz, a molibdén és a nikkel, szintén ilyen ásványi feldolgozást igényelnek az értékes ásványok koncentrálásához és a szennyeződések eltávolításához, így minősített nyersanyagot biztosítanak az olvasztáshoz.

A fenti magyarázatból meg kell érteni az ásványi feldolgozás szükségességét. Mi a helyzet az aranyérccsel?

Természetesen az aranyérc ásványi feldolgozást is igényel.

A közönséges ólom-cinkércek összesített minősége jellemzően 5% vagy több, míg egyes alacsonyabb minőségű érceké körülbelül 2%. Az aranyérc azonban más. Az aranyérc minőségét gramm/tonna (g/t)-ban mérik. Sok aranyérc minősége csak 1 g/t vagy 2 g/t, ami azt jelenti, hogy egy tonna aranyércből csak 1 gramm vagy 2 gramm arany nyerhető. Hogyan nyerik ki ezt az aranyat? Általában cianiddal végzik, amely feloldja az aranyat az ércből, majd aktív szenet használnak az arany adszorbeálására és eluálására, ami egy aranyiszapot eredményez, amelyet aranyrudakká lehet finomítani. A cianid eljárás jelenleg a legköltséghatékonyabb és leggazdaságosabb módszer.

Van más anyag, ami feloldja az aranyat és helyettesíti a cianidot?

Valójában számos anyag képes feloldani az aranyat, de a nátrium-cianid reális alternatívájának megtalálása meglehetősen nehéz.

A tiokarbamid képes feloldani az aranyat, de a szükséges adag nagyon nagy, így túl drága!

Poliszulfidok és mészkén is használható, de ezekhez réz-ammónia ionok szükségesek, és az adagolás is hasonlóan magas, ami magas költségeket eredményez.

Vannak biológiai kilúgozási módszerek is, de ezek még kísérleti stádiumban vannak.

A legszélesebb körben használt alternatívák az új kioldószerek, mint például a JINCHAN és a JINFU. Az, hogy ezek a szerek tartalmaznak-e cianidot, vitatható, és hatékonyságuk is vita tárgya. Egyes bányák már alkalmazták őket tisztességes eredményekkel, de a nagymértékű népszerűsítés vagy annak reménye, hogy a legtöbb aranybányában ugyanolyan univerzálisan alkalmazhatók lesznek, mint a nátrium-cianid, még mindig meglehetősen nehéz.

Ezért a cianidos eljárás továbbra is a fő módszer marad.

Az ásványfeldolgozásban kutatók által feltalált cianidmentes kioldószerek vagy eljárások jelentős kihívásokkal szembesülnek az illetékes osztályok promóciója és támogatása terén, ami megnehezíti széles körű alkalmazásukat. Végül is az iparág szereplői tudják, hogy a nátrium-cianid hatékony, könnyen használható és költséghatékony – ki ne akarná maximalizálni a profitot?

A cianidos eljárás leváltása nehéz a kapcsolódó kutatás promóciójának vagy finanszírozásának erős nemzeti támogatása nélkül.、

Igaz-e, hogy a cianidozási folyamatok, mint fő áramlatok, szükségszerűen károsítják a környezetet?

Az országok különféle környezetvédelmi politikákkal rendelkeznek, és szigorú kezelési módszerek és előírások vonatkoznak a bányászati ​​szennyvízre, a kilúgozó oldatokra és a hulladékmaradványokra.

Valójában mennyire lehet veszélyes a nátrium-cianid? Igaz, hogy lenyelése végzetes lehet. Azonban kezelhető; fehérítőpor hozzáadásával redox reakciók révén lebontható. Számos ország rendelkezik megfelelő irányelvekkel, szabályozásokkal és szabványokkal ennek a kérdésnek a szabályozására.

További szakmai javaslatokért? Vegye fel velünk a kapcsolatot!

Meleg tippek: Ha több információt szeretne megtudni, például árajánlatot, termékeket, megoldásokat stb.,